Plenáris előadóink II.

Milbacher Róbert

Ha valaki Milbacher Róbert irodalomtörténeti munkáinak sajátosságait szeretné számba venni, akkor a maga elé helyezett jegyzetlapra sűrű rendben olyan kifejezések kerülnének, mint a recepciótörténet szoros olvasása; egy-egy szöveg értelmezési hagyományában jelentkező „félreolvasások”, törések és az általuk keletkezett látens ítéletek továbbélésének kíméletlen leleplezése; a nemzeti identitást is meghatározó klasszikus művek (például a Hymnus és a Szózat) kultikus olvasatának lebontása; vagy az irodalmi népiesség paradigmájának felmutatása. Milbacher Róbert a Pécsi Tudományegyetem docense, akinek értelmezésmódját a bátor, invenciózus problémafölvetések és az irodalomtörténet (metaszintű) olvasása jellemzi. Erre szolgált példaként első kötete, melyben az irodalmi népiesség, valamint a „póriasság” diskurzusát elemezte a bahtyini karnevalizáció keretében, kifejtve azt, miként alakult elit és populáris kölcsönfogalma a 19. század elején és közepén.

  2009-ben megjelent Arany-könyvében a szerzőt és a műveit körüllengő kultusz kialakulását és markáns értelmezések közhellyé válását tárja fel, hogy az így „megtisztított” szövegek újraértésére vállalkozzon. Hasonló módszertani lépéseket láthatunk Milbacher legutóbb megjelent kötetében: a tanulmányok egyik központi kérdése a magyarság értelmezése Kölcsey, Vörösmarty és Petőfi verseiben és ezek szerepe a nemzeti identitás létrejövésében. A Milbacher szövegeire jellemző kimunkált nyelvezettel immár nemcsak tanulmányait olvasva, hanem a tavaly megjelent első (rögtön díjjal is kitüntetett) szépirodalmi könyvében is találkozhatunk. Az áprilisi konferencián azonban elsősorban szakmai minőségében fogjuk köszönteni előadóink között.