2013-ban
nyertem felvételt a PTE Bölcsészettudományi Kar magyar BA szakára, amely mellé
2014-ben felvettem a kommunikáció- és médiatudomány minor képzést, illetve a
tanári kiegészítő modult. 2016. júniusában kaptam meg az alapszakos diplomámat,
s 2016 szeptemberétől az utolsó hazánkban induló tanári mesterképzési
évfolyamnak lettem hallgatója mint magyar és mozgóképkultúra és médiaismeret
tanár.
A tudományos kutatást az alapszak
második felében kezdtem. 2016 tavaszán a Realizmuson
innen és túl –
A Mikszáth-próza elfeledett értelmezési hagyománya c. előadásommal a tavaszi Kari
Tudományos Diákköri Konferencián III. helyezést értem el. Irodalomtörténeti
érdeklődésem a klasszikus magyar irodalom tárgykörére fókuszál, azon belül is a
19. század közepére, második felére: Jókai Mór, Mikszáth Kálmán és más
prózaírók munkásságára. Témaválasztásaim egyfelől korábbi, iskolai
olvasmányélményeimen, főként a Mikszáth-rokonszenvemen alapulnak, illetve az
egyetemi kötelező tanulmányok alatt is ennek a korszaknak a szerzői, alkotásai,
jelenségei kerültek közel hozzám. Jelen előadással
a Mikszáth-irodalom azon irányához szeretnék kapcsolódni, mely megkezdte
Mikszáth Kálmán publicisztikájának, politikai szövegeinek újszerű vizsgálatát,
folytatva ennek filológiai feldolgozását. Tervem egy nagyobb ívű történeti
tanulmány, mely a töredékes irodalomtörténeti reflexiókat elemezve – a
Jókai-életrajzzal a középpontban – felvázolná Mikszáth irodalomszemléletének
főbb vonásait, történeti periodizációjának, kategória-alkotásainak premisszáit.
Ezen hosszabb távú munka első fejezetének szánom – az Arany-bicentenárium
alkalmából – az Arany Jánossal kapcsolatos szövegek vizsgálatát.
Zsembery Borbála
Zsembery
Borbála
vagyok, a PTE IDI végzős hallgatója. Kutatásom fókuszában Jókai Mór
önéletírásai állnak. Készülő disszertációm főbb irányait az imázsépítés, az
önéletrajziság problémái, a hatásiszony működése, az énelbeszélések vizsgálata
adja. Az elméleti kutatás mellett egyre inkább foglalkoztat a gyakorlati
vonatkozás is: körvonalazódni látszik egy új fejezet, amelyben a közoktatásban
működő Jókai-képet, a regényeit illető elvárásokat és előítéleteket járnám
körül. Nagyon érdekelnek azok a kortárs kísérletek, melyek a klasszikus
irodalmi szövegek „aktualizálására” törekednek. Ilyenek egyrészt Nógrádi
Gergely Jókai-átiratai, melyek megmutatják, hogy milyen pontokon mutatkozik meg
Jókai „elavultsága”, hol jelentkeznek azok az áthidalhatatlan(nak tűnő) nyelvi,
kulturális akadályok, eltérések, melyek ma már szinte olvashatatlanná teszik
ezeket a regényeket egy középiskolás számára. Másrészt több olyan kezdeményezés
indult az elmúlt hónapokban, években, amelyek a popkultúra felől közelítenek a
klasszikus irodalomhoz annak érdekében, hogy az érdekesebb, átélhetőbb legyen a
fiatal generáció számára is. Erre lehet példa a Napi Jókai Facebook-oldal vagy az Életben maradnánk képregények.
Szmeskó Gábor
Arany
János Őszikéinek fogadtatásával, az egyes versek megjelenése körüli
irodalompolitikai viszonyokkal, a versek nyilvánosságra kerülésének Aranyra
gyakorolt hatásával foglalkozó dolgozatával a XXXII. OTDK-n II. helyezést
szerzett a PPKE BTK színeiben, Dr. Ajkay Alinka vezetésével. A dolgozat az ItK
2016/5 számában jelent meg. A témával több konferencián is bemutatkozott már.
Az idei, XXXIII. OTDK-n Emmanuel Lévinas szabadságfogalmát elemző dolgozattal
szerepel (témavezető: Dr. Pavlovits Tamás), melyet már mint az SZTE BTK MA II.
éves magyar-, filozófiatanár szakos hallgatója nyújtott be. Emellett
rendszeresen publikál az Irodalmi Magazinban.
Érdeklődése Arany János kései
költészetén kívül Lévinas filozófiája, s Pilinszky János esztétikája felé
irányul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése